A kezdetek

Nagyon nehezen fogtam bele ebbe az egészbe , de úgy gondoltam ez így jó lesz lehet más emberek is tanulnak az én hibáimból.Egy lány vagyok tele érzelmekkel, csalódásokkal,gondolatokkal, a családom ezt se tudja hogy mi rejlik benne, nm nagy újság ez nálunk.2011-ben diagnosztizáltak 1-es típusú cukorbetegnek. Ma már 8 éve vagyok beteg sok mindenen keresztül mentem már, kóma,mindenféle betegségeken ,de mindig felálltam és mindig újra kezdtem a mosolygást.Mentem tovább az úton ,igaz néha nagyon is bele fáradok sok dolgokba,de eszembe jut ,hogy aki már 38 éve beteg vagy több és még mindig él akkor valahogy azt mondom nem állok meg mosolygom tovább és élem az életemet, mert van kiért élnem.Valamikor pedig a halálba kívánom magamat mert sok mindenki bánt szavakkal, tettekkel amit lehet meg se érdemeltem, mert hogy ronda vagyok meg dagadt.Igen van jó pár súly feleslegem , de ha az ember nem szálka vékony akkor már ki kell zárni a társadalomból ? Én szerintem meg nm mert minden embert úgy kell elfogadni ahogy van! Egyenlőek vagyunk !
Igen cukorbeteg vagyok de nem azért mert 2 pofára zabáltam az édességet, azért vagyok az mert nagyon megijesztetek..most jön az a kérdés ,hogy ha valamitől megijedünk akkor is előjöhet igen, akkor is . Jelentkezhet idegi alap miatt , ijedéstől ,családban egyik személy, sok alapon előjöhet.
A következő posztomba elárulom ,hogyan is kezdődött nálam ez!
Bocsánat a helyesírási hibákért , ha valakinek nem tetszik sajnálom!